(Esettanulmány)[2]
Bevezető
A tanulmány egy családi vállalkozás[3] útját mutatja be a sikertől a bukásig, rámutatva az üzleti élet kockázataira, különösen a finanszírozási kockázatra és a családi vállalkozásokban rejlő emberi tényezők erőteljes alakító jellegére. Mind ezek mellett, számos jogi fordulat, társasági jogi, polgári jogi, csődjogi megoldás kellett ahhoz, hogy a történet, ha nem is örömteli, de megnyugtató módon véget érhessen, amelyek megértése, a célravezető megválasztása, a nem professzionális családtag vezető tisztségviselőktől és tagoktól fokozottabb odafigyelést, komoly utánajárást és elmélyült felkészültséget igényelt.
A magyar devizahitelezés kezdetei és annak válsága
A devizahitelezés[4] lehetősége előtt az utat a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII. törvény nyitotta meg: „Az Országgyűlés a piacgazdaság kiépítésének következményeként, a forint konvertibilitását teljessé téve, az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülés érdekében törvényt alkot a devizakorlátozások megszüntetéséről, a tőke szabad áramlásának elősegítéséről.”[5]
A szabályozás célja vélhetően az európai uniós jogharmonizációnak történő megfelelés volt, önmagában, a lehetőség megteremtésével, nem is lett volna probléma.
A devizahitelelezés elterjedésének főbb okai az alábbiak voltak az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány[6] szerint:
· a bankok túlzott versenye életre hívta a deviza alapú hitelezést,
· az aktuális kormányzat gazdaságpolitikai döntései elhibázottnak bizonyultak,
· a felügyeleti szerv hibája és közömbössége,
· a pénzügyi ismeretek és tájékozottság limitált volta.
Rendkívül kedvezőnek tűnő új hitelkonstrukció került a piacra, aminek a kockázatait nem említették, csak az előnyeit emelték ki. Ráadásul, az alacsonyabb kamat miatt az adósok egyre nagyobb összegű devizahiteleket vettek fel.[7] Magában hordozta továbbá a későbbi problémák alapját az is, hogy azok is megfelelhettek a devizahitelezés feltételeiknek, akik a magasabb kamatozású forinthitelek rostáján egyébként kiestek.
„.. a 2000-es évek elején kezdődő hitelpiaci expanzióval, kamat és egyéb támogatásokkal indult. 2004. után a leginkább az alacsony kamatozású, kockázatos, devizaalapú hiteltermékek ösztönözték a növekedést. A 2000-es évek elején meginduló trendek közepette ez reális stratégiának tűnt: az intézményi és a lakossági szereplők számára tarthatónak látszott a jelzáloghitelezésre épülő megoldás.”[8]
A devizahitelezés elterjedésével kapcsolatban két kutató[9] megemlíti, hogy
o javulásnak indultak a háztartások, valamint a kis- és középvállalkozás hosszú távú jövedelmi kilátásai,
o a bankok a nagyvállalati piac telítődésével az elérhető jövedelmezőség csökkenésével a kockázatosabb, de várakozásaik szerint magasabb jövedelmezőséget biztosító hitelezések felé fordultak,
o a bankok a verseny erősödése miatt a hitelezési standardokat és feltételeket enyhítették,
o megjelentek a szabad felhasználású, devizaalapú jelzáloghitelek.
Adott volt minden jogi és gazdasági körülmény ahhoz, hogy a devizahitelek nagy népszerűségnek örvendjenek, hiszen a magas kamatszínvonalú forint hitelek biztonsága nem látszott csábítónak az alacsony kamatszínvonalú, és nem túl kockázatosnak tartott deviza hitelfeltételekhez képest. Valójában a külföldi pénznemben történő eladósodás nem tűnt rizikósnak, hiszen a devizaárfolyamok változásai 2008-ig nem voltak jelentősek, szinte csak idényjelleggel (pl. nyaralás előtt felment a devizák árfolyama, majd a holt idényben visszaállt a korábbi árfolyamszintre) voltak kilengések. A korábbi gazdasági válságok és például a pengő 1946-os elértéktelenedése tankönyvi történetnek tűnt, így senki fejében nem fordult meg az, hogy nemcsak a kamat, hanem az infláció miatt a tőke is drasztikusan meg tud emelkedni. A 2008-ban kezdődő pénzügyi válság azonban mindent megváltoztatott.
A devizahitelezés Magyarországon a 2000-es évek közepén terjedt el és érte el csúcspontját, akkor, amikor az Amerikai Egyesült Államokban összeomlott a gazdaság és a pénzpiac, így a külföldi devizában eladósodott vállalkozások és magyar lakosság helyzetét az árfolyamgyengülés drasztikusan elnehezítette.
A szakirodalom, a Magyar Nemzeti Bank szakértői[10] és a Kúria[11] főleg a bedőlt lakossági devizahitelek ügyével foglalkozott, a vállalkozási devizahitelek áldozatai nem kerültek ennyire reflektorfénybe annak ellenére, hogy ezek problémái ott is tömegeket érintettek. [12]
A devizahitel-válság legnagyobb kárvallottjai az adósi oldalon a lakosság, valamint a kis- és középvállalkozások voltak. Az állam paternalista szemlélete alapján kizárólag a lakossági devizahitelek szegmensében tett hatékony lépéseket a devizaválság hatásainak a csökkentésére.
A változó kamatozású devizahitel felvételének előzményei az érintett vállalkozás esetén
K. J. és felesége K.-né dr. H. S. 51% – 49 %-os részesedési arányban alapította 1991. február 19-én az FK Kft-t t...-i székhellyel, az ügyvezetői teendőket K. J. látta el, a főtevékenység iparcikk jellegű vegyes kiskereskedelem volt. A Kft. törzstőkéje 1.000.000,-Ft volt, mely 500.000,-Ft pénzbeli hozzájárulásból és 500.000,-Ft nem pénzbeli hozzájárulásból állt. A tagok 1998. január 20-án törzstőke emelést határoztak el a társaság feltőkésítése érdekében, mely során a jegyzett tőke 5.000.000,-Ft-ra nőtt.
A társaság gazdálkodási, eredményességi mutatói az éves mérlegek alapján folyamatosan emelkedő tendenciát mutattak. Az 1.000.000,-Ft-os alapításkori jegyzett tőkéjéhez képest, 10 év alatt, a társaság saját tőkéje több mint 70 szeresére, azaz 73.429.000,-Ft-ra nőtt. A működése során a FK Kft. Miskolcon és Tiszaújvárosban megvásárolt két ipari területen lévő nagy üzemcsarnokot és modern, nagy teljesítményű termelőgépeket.
A társaság 2006. évi beszámolója szerint a gazdálkodás eredményes volt, mivel a mérleg szerinti eredménye 1.291.000,-Ft volt. A saját tőke 58.914.000.-Ft összege a jegyzett tőkéjéhez képest, több mint 10-szeres értéket ért el. A kötelezettségek összege viszont 61.610.000,-Ft-ot tett ki, melyből a hosszú lejáratú kötelezettségek 45.833.000,-Ft-ot képviseltek.
Az ügyvezető tag innovatív személyiség volt, mérnöki végzettségére tekintettel folyamatosan kereste az új fejlődési és fejlesztési lehetőségeket, ezért 2007. március 05-én a társaság számlavezető bankjával bankhitelszerződést írt alá 80.000.000,-Ft összegű hitelkeret biztosítására, valamint ugyanezen a napon bankszámlahitel-alszerződés is létrejött a felek között 486.854,-CHF alapú hitelkeret biztosítására. A hitelkeretet a bank 2007. március 05. napjától 2008. február 27. napjáig vállalta biztosítani. A hitelfelvétel célja egyrészt a társaság másik banknál fennálló 149.036,-CHF alapú változó kamatozású hiteltartozásának és egy korábban felvett forint alapú hiteltartozásának rendezése, másrészt a gazdálkodás fejlesztése, további beruházások megvalósítása volt. A hitelek fedezetéül kizárólag a két megvásárolt ingatlan szolgált. Gépeit, berendezéseit lízingszerződés és saját erő felhasználásával vásárolta, azok nem képezték a bankhitel biztosítékát. A társaság stabil gazdálkodás mellett folyamatosan jelentős éves árbevételt realizált, mindemellett köztartozásai nem voltak, mérleg közzétételi kötelezettségének eleget tett, szerződéses partnereivel kiegyensúlyozott üzleti kapcsolatban állt, munkavállalói elkötelezettek voltak felé. A társaság kizárólag a magyar piacon szerepelt, minden árbevételét kizárólag forintban érte el, deviza bevétele nem volt.[13]
A FK Kft. felszámoláshoz vezető útja
Az ügyvezető 2007. november 10-én váratlanul elhunyt. A törvényes örökösök, K-né dr. H. S. (feleség), valamint K. S. és K. K. (nagykorú gyermekek) korábban nem a családi vállalkozásban tevékenykedtek, bevételeik nem onnan származtak. Mindannyian diplomások voltak, az elhunyt felesége saját vállalkozásában orvosi tevékenységet végzett, a gyerekek közül az egyik mérnök volt, aki külföldi megrendelők részére végzett informatikai tevékenységet, míg a másik egy gyógyszergyárban volt vezető beosztásban. Az ügyvezető és tag édesapa halála miatt az örökösök kötelességüknek érezték, hogy a hagyatéki eljárást követően, a sikeres családi vállalkozást tovább működtessék. K-né dr. H. S. özvegyi jogának megváltására az elhalt férj üzletrészének 16%-át kapta meg, a két gyermek pedig az üzletrész 17 % – 17 %- os arányú tulajdoni hányadát kapta meg. K.-né dr. H. S. társasági részesedése 66% lett, az örökösök a megörökölt törzsbetétet megosztották, valamint mindannyian önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetői lettek a társaságnak. A tagok az addig sikeres tevékenységüket háttérbe szorítva igyekeztek részt vállalni a megörökölt vagyon működtetésében. Az FK Kft-ből apportálták a Tiszaújvárosban és Miskolcon lévő üzemeket egy-egy Kft-be 2009. július 20-án, ezt követően önállóan, egymástól függetlenül minden erejükkel megpróbáltak megfelelni az édesapjuk által támasztott vélt, vagy valós elvárásnak.
Az FK Kft. 2007. évi gazdálkodása már egy enyhe veszteséget realizált, a mérleg szerinti eredménye - 4.575.000,-Ft volt, annak ellenére, hogy árbevétele és egyéb bevétele is növekedett az előző évi adatokhoz képest. A devizahitel összege az elszámolási deviza árfolyamának megerősödése miatt – a megnövekedett infláció következtében – megnőtt, így az árbevétellel szembeni, a ráfordítások arányának a jelentős mértékű növekedése tükröződik az eredmény adataiban. Kiugróan magas lett a kötelezettségek összege (102.979.000,-Ft), amelynek hátterében a felvett CHF alapú kölcsön árfolyamvesztesége állt. Ekkor már adótartozása is volt a kft.-nek.
Az FK Kft. ügyvezetői felvették a finanszírozó bankkal a kapcsolatot és a vállalkozás működőképességének és a fizetőképesség fenntartása érdekében 2008. és 2009. években is újra megkötötték a bankkal az éves lejáratú, változó kamatozású devizahitel szerződést. A 2008. évi hitelszerződés még svájci frank alapú volt, míg a 2009. évi hitelkeretet már euróban bocsátotta a bank rendelkezésre, történt mindez annak ellenére, hogy a Kft. továbbra is kizárólag belföldön értékesítette termékeit, forint ellenérték fejében.
A társaság 2008. évben jelentős összegű árbevételt ért el, de ezzel szemben megnövekedtek mind az anyagjellegű, mind a személyi jellegű ráfordításai. 2008. év végére a társaság -31.580.000,-Ft mérleg szerinti eredményt mutatott ki 119.534.000,-Ft kötelezettség mellett. A gazdálkodás eredményei alapján mindenképpen indokolt volt valamilyen megoldási stratégiát kidolgozni az ügyvezetőknek a helyzet kezelésére, hiszen ez már nem csak a Kft. számára volt probléma, hanem a tagok egzisztenciáját is érintette, hiszen egyéb vállalkozás indításakor nem, vagy csak rendkívül hátrányos feltételekkel nyújtanak a bankok hitelt olyan vállalkozások ügyvezetőinek, tagjainak, amelyek korábbi társasága hitelét felmondták és a társaságuk BAR listára[14] (2011. évtől: KHR) került.[15] A bankhitel felmondása és a társaság BAR listára felkerülése rendkívül megnehezítette, lényegében ellehetetlenített minden, az FK Kft. megmentésére irányuló minden kezdeményezést.
A Magyarországot és az euro övezet többi országát is sújtó 2008-as gazdasági és pénzügyi válság[16] a kereslet csökkenését hozta, az euro alapú hiteltartozás megnövekedését eredményezte, így a devizahitel forint értéke rendkívül megemelkedett a kamatemelkedéssel együtt. További problémát jelentett az FK Kft. tagjai között az is, hogy a felek cégvezetési nézetei sem egyeztek, így egyre nehezebb helyzetbe került a társaság, a szállítói tartozásokat egyre nehezebben tudták fizetni, a bankkal történő egyeztetések sem vezettek eredményre a helyzet megoldására.
Az FK Kft. végül gazdasági tevékenységét megszüntette, továbbra is a devizahitel adósa maradt, a két új társaságba apportált ingatlanokra bejegyzett jelzálogjogok változatlan terjedelemben továbbra is fennmaradtak. 2010. évet követően több végrehajtási eljárás indult a Kft. ellen. A társaság időközben képviselőt váltott, az új képviselőnek a feladata az volt, hogy eleget tegyen minden hatósági adatszolgáltatási és bevallási kötelezettségnek. A társaság köztartozással ekkor már nem rendelkezett, de két tartozása fennmaradt. Az egyik a korábbi bank hitelszerződés tartozásból eredt, a másik pedig egy állami munkahely teremtő támogatás nemteljesítéséből eredő visszafizetési kötelezettség volt. A társaság tagjai törekedtek a hitelezőkkel történő megállapodásra. A későbbiekben részletezettek szerint a banki követelés engedményezéssel K-né H.S. megszerezte. A másik hitelezővel, a támogatás visszafizetési kötelezettség jogosultjával nem sikerült megállapítani, a teljesítés arányos elszámoláshoz nem járult hozzá, így 2017. május 05-én felszámolási kérelmet nyújtott be ellene és az illetékes bíróság 2017. június 29. napjával megállapította a fizetésképtelenségét. A felszámolóval a vezető tisztségviselő együttműködött, teljesítette az ügyvezetői kötelezettségeket[17]. A társaság nem rendelkezett vagyonnal, így 2018. március 20-án a társaság egyszerűsített felszámolási eljárás keretében – vagyon hiány miatt - törlésre került a cégnyilvántartásból[18]. Az ingatlanok apportálása miatt, nem merült fel a vagyonkimentés? Az üzletrész eladásából a két új kft.-ben megfelelő összegű ellenértéket kapott?
A családi vállalkozás tovább folytatására tett kísérlet
A Kft. tagjai úgy döntöttek 2008. december 18-án, hogy két önálló 500.000,-Ft jegyzett tőkéjű Kft-t alapítanak, F-D Kft. és K-K Kft. néven, mindkét társaság esetében K-né dr. H. S. lett a 20 %-os részesedési arányú tag, és fiai 80% arányú részesedéssel a másik tag. A család tagjai ezt követően úgy döntöttek, hogy a Kft. a tulajdonában álló két ingatlant és termelőeszközöket apportálja az új kft-ékbe, úgy, hogy ezekben törzstőke emelést hajtanak végre. Az FK Kft. 2009-ben a K-K Kft-be apportálta a miskolci üzemcsarnokot és termelő gépeket, berendezéseket, az F-D Kft-be a tiszaújvárosi üzemcsarnokot és termelő gépeket, berendezéseket. Később, a két újonnan megalakuló társaságban lévő üzletrészét az FK Kft. értékesítette a társaságon belül, a társaságban tulajdonos gyermek részére. A finanszírozó bank az egymás közötti egyeztetés alapján írásban hozzájárult a vagyonelemek apportálásához azzal a feltétellel, hogy a jelzálogjogok mindkét ingatlanon továbbra is változatlanul, teljes terjedelemben megmaradnak. A Kft. devizahitelének rendezése érdekében az újonnan alakult társaságok több fordulós egyeztetést folytattak a finanszírozó bankkal a terhek megosztása érdekében a fedezeti érték arányában, de ehhez a jogosult nem járult hozzá, hanem további fedezet (készfizető kezesség, egyéb biztosíték) rendelkezésre bocsátását kérték amellett, hogy mindkét új társaság ingatlanán fennmaradt az egyetemleges jelzálogjog. A finanszírozó bank megoldásként két lehetőséget javasolt: mindkét esetben további fedezetet kívánt volna bevonni a szerződésbe. Kérte, egyrészt az örökösödéssel taggá vált gyermekek és feleség készfizető kezesi kötelezettség vállalását, vagy ugyanezen személyek egyetemleges kötelezettségvállalását, további biztosítékok nyújtásával. Lényegében eljárásukkal nem a további együttműködést, a hitel átütemezését, a tartozás forintosítását vagy vállalható feltételek keresését kívánták elérni, egyetlen céljuk a kezelhetetlenné vált devizahitel behajtása érdekében további biztosítékok bevonása volt, a saját magasabb térülésük érdekében. A két új társaság ügyvezetője számára a bankkal folytatott egyeztetés során nyilvánvalóvá vált, hogy a bank semmilyen – mindkét fél számára kedvező – megoldást nem fogad el, ragaszkodik mindkét társaság együtt kezeléséhez, alternatívát nem ajánlott fel, a kölcsönszerződést felmondta és a hitelfelvevő FK Kft. BAR listára került, így hitelképesség hiányában más banktól sem tudtak áthidaló kölcsönt felvenni. Az FK Kft. tagjai két új társaság létrehozásában, majd az ingatlanok azokba történő apportálásában látták a kiutat. Az FK Kft. hiteltartozása kezelhetetlenné vált, valamint a tartozásállomány és a növekvő veszteség számviteli szempontból sem volt ledolgozható. A bank fedezete nem csökkent, hiszen az apportált ingatlanokra rájegyzett jelzálogjog továbbra is fennmaradt, de az új társaságok mérlegét már nem terhelte a hitel összege, hiszen nem voltak a banknak adósai. A két üzem önállóan is működtethető volt, így egyik gyermek az egyik ingatlan, a másik gyermek a másik ingatlan működtetésével kapott lehetőséget arra, hogy külön-külön terhektől szabadulva az örökül hagyott vagyont működtesse. Néhány területen könnyebbséget hozott a két független cég működtetése, de alapvetően két fontos probléma nem oldódott meg, amely mindkét új társaság felszámolási eljárásához vezetett. Az egyik probléma az ingatlanok leterheltsége volt, mivel fedezetül nem tudták új, a működés finanszírozása érdekében felvett hitel biztosítékául adni, a másik pedig az volt, hogy mivel az FK Kft. hitelét a bank felmondta, BAR listára került, a tagjai az új Kft.-kben lettek hitelképesek.
A K-K Kft. működése és megszűnése
A K-K Kft. a megalakulásának évében tevékenységet nem folytatott, árbevétele nem volt. 2009-ben apportálással történő törzstőke emeléssel tulajdonába került a működéséhez szükséges üzemcsarnok és a termelő gépek, berendezések. Az első teljes üzleti évében közel 40.000.000,-Ft árbevételt ért el, 816.000.000,-Ft üzemi eredmény mellett, kötelezettségei pedig 6.963.000,-Ft összegben kerültek kimutatásra.
A K-K Kft. –nek a működése és a korábbi vevőkör megtartása érdekében az FK Kft. több korábbi tartozását át kellett vállalnia, ki kellett fizetnie, amelyek a mérlegadatokból nem tükröződtek, ennek ellenére szükségesek voltak. Ilyennek minősültek a szolgáltatók felé fennálló korábbi rezsiköltség tartozások, elmaradt munkavállalói juttatások, szállítói tartozások. Az újonnan alakult társaságnak ez nem lett volna kötelezettsége, hiszen nem volt jogutódja az FK Kft.-nek, nem az ő tartozásai voltak, azonban a korábbi üzleti partnerek ezen tartozások rendezése nélkül nem voltak hajlandók szerződni az újonnan alapított F-D Kft.-vel.
Az újonnan megalakult F-D Kft. gazdálkodására rányomta a bélyegét a likvid pénzeszköz hiánya is, amin nem tudott hitelvelvétellel javítani, hiszen a tulajdonába került ingatlan meg volt terhelve. A mérlegadatai között nem szerepelt az FK Kft. által felvett hitel, amelynek csak dologi kötelezettje volt, a működését mégis ellehetetlenítette, valamint további terhet jelentett az ingatlan apport után kiszabott illeték is. A 2009-es alapításhoz képest 2010-ben csekély mértékben nőtt az árbevétele, azonban kötelezettségei megduplázódtak, nyeresége ugyan volt, de nem jelentős mértékű. 2011. márciusát követően pedig adóvégrehajtás indult ellene. 2011. évi mérleg adatai alapján már veszteségessé vált a társaság. Ezt követően, 2012-ben egyik hitelezője felszámolási kérelmet nyújtott be ellene, később a bíróság jogerősen elrendelte a felszámolási eljárását. Az ügyvezető a felszámolási eljárás során eleget tett a felszámolás alatti kötelezettségeinek. [19] A finanszírozó bank időközben eladta a Kft.-vel szembeni követelését egy követeléskezelő cégnek, akikkel több egyeztetés folyt a helyzet rendezésére. A követelések nagyságrendjére tekintettel az egyezségkötésnek nem volt reális esélye. A felszámoló a társaság vagyonát, benne a záloggal terhelt üzemcsarnokkal, a forgalomban elérhető legmagasabb áron harmadik személy részére értékesítette és abból a hitelezői igényeket a Cstv. 49/D §-a és a Cstv. 57-58. §-ai alapján kielégítette. 2015.-ben a társaság, a felszámolási eljárás befejezetté nyilvánítására tekintettel, cégnyilvántartásból törlésre került.
Az F-D Kft. működése és megszűnése
Az F-D Kft. a megalakulásának évében tevékenységet nem folytatott, árbevétele nem volt. 2009-ben apportálással történő törzstőke emeléssel tulajdonába került a működéséhez szükséges üzemcsarnok és a termelő gépek, berendezések. A működés biztosítása érdekében, ennek a kft.-nek is át kellett vállalni az FK Kft. tartozásainak jelentős részét. Az első teljes üzleti évet a kft. veszteséggel zárta, kötelezettségei 7.351.000,-Ft összegben kerültek kimutatásra. Ennek az újonnan megalakult társaságnak a gazdálkodására is rányomta a bélyegét a likvid pénzeszköz hiánya, a jelzáloggal terhelt ingatlan következtében a megfelelő fedezet hiánya. 2010. évben már nyereséget is sikerült elérnie, de kötelezettségei ennek a társaságnak is megduplázódtak. Nyereségét annak köszönhette, hogy a mérlegében banki kötelezettség nem került kimutatásra, mivel nem adósa, csak dologi kötelezettje volt az FK Kft. bank felé fennálló tartozásnak. Időközben 2012-ben adóvégrehajtás indult a társaság ellen. 2013. évben nőtt ugyan az árbevétele, adózás utáni eredményt is elért, de a kötelezettségei tovább nőttek. 2014. évben tartozásai emelkedő tendenciát mutattak, majd 2015. évben már szinte elhanyagolható volt az árbevétele, veszteségessé vált, kötelezettségei némileg csökkentek. 2016. évben már nem folytatott gazdasági tevékenységet, árbevétele lényegében nem volt, az utolsó három évben a társaság elvesztette a törzstőkéjét, a saját tőke negatív összegű lett. Az így kialakult helyzetben nem volt más lehetőség a társaság ügyvezetője számára, mint az, hogy felszámolási eljárást kezdeményezzen önmaga ellen, 2016-ban a bíróság jogerősen elrendelte a társaság felszámolását. A társaság ügyvezetője eleget tett a Cstv. 31. §-ban foglalt kötelezettségeinek, együttműködött a felszámolóval, a költségeket minimalizálta és a társaság hitelezőivel felszámolási egyezséget kísérelt meg kötni. Az egyezségkötés érdekében a társaság ügyvezetője a társaság ingatlanvagyonát bérbeadással hasznosította az egyezségkötéshez fedezet biztosítása érdekében, valamint a vagyon értékének növelése céljából, mivel működő egységként nagyobb értéket képviselt így. A felszámolási eljárás során három hitelező jelentette be követelését[20]: az adóhivatal, az illetékes önkormányzat és a banki követelést engedményezési szerződés[21] keretében megvásárló követeléskezelő társaság. Az F-D Kft. működésének továbbfolytatása érdekében megkezdte a társaság hitelezőivel az egyeztetést követelésük részbeni elengedése érdekében. A hitelezők között két vagyoni biztosítékkal rendelkező hitelező volt, az ingatlanra első ranghelyen bejegyzett jelzálogjog jogosultja, a követeléskezelő cég, valamint az adóhivatal második ranghelyen bejegyzett végrehajtási joggal[22]. A két biztosított hitelező igényének a kielégítése a felszámolási eljárás során a biztosítékok keletkezésének a sorrendjében történik[23]. A Cstv. lehetőséget ad az adós számára, a felszámolási zárómérleg bíróságra történő benyújtásáig egyezséget kössön a hitelezőivel[24],. Két adóhatóság (állami és önkormányzati adóhatóság) is szerepelt a hitelezői körben, rájuk pedig a felszámolási eljárás időszaka alatt a Cstv. rendelkezésein túl saját eljárási rendjük (jogszabály, belső utasítások) is vonatkozott, mely megnehezítette, részben ellehetetlenítette az egyezségkötést. A követeléskezelő társaság - mivel a K-K Kft. felszámolási eljárása a vagyon –a miskolci ingatlan - értékesítésével lezárult - így megtérülést realizált, már hajlandó volt a követelése értékesítéséről tárgyalni. A követeléskezelő cég két megoldási javaslatot terjesztett elő: az egyik a még fedezetként megmaradt vagyonelemek (tiszaújvárosi üzemcsarnok és a termelő gépek, berendezések) kivásárlása, a másik a teljes követelés megvásárlása. K-né dr. H.S. korábbi tag részére az utóbbi lehetőséget választotta és engedményezési szerződéssel szerezte meg a követelés tulajdonjogát. [25]. A teljes követelés megvásárlása mellett az az indok szólt, hogy ebben az esetben már nem marad idegen harmadik személy, aki bármely okból további követelést érvényesíthet bármely családtaggal szemben.
Az Engedményes az Engedményező a hitelezői kielégítés rangsorában elfoglalt helyét nyerte el. A másik két követelés jogosultjával is egyeztetést folytatott az adós. Az adóhivatal nem kívánt egyezséget kötni, mivel nem látta biztosítottnak a tevékenység továbbfolytatásának lehetőségét, késedelmi kamat és pótlék követeléséből nem kívánt engedni. Végül háromoldalú megállapodás keretében K-né dr. H.S. tartozásátvállalással[26] fizette meg az adóhivatal teljes követelését, így ezen hitelezői igénynek is jogutódjává vált. Az önkormányzat engedményezéssel szintén átruházta a követelését K-né dr. H.S. részére. Az egyezségkötés elvi lehetősége megvolt, de egyezségkötés esetén a nagyösszegű elengedett követelés után fizetendő társasági adó újabb jelentős terhet jelentett volna a társaságnak, vagy elengedés hiányában már nem lett volna kigazdálkodható[27], így nem egyezséggel és a társaság működésének továbbfolytatásával, hanem a társaság normál eljárás keretében szűnt meg.
A megszűnés előtt a társaság vagyonát a Cstv. 49/A. §. (5) bekezdése[28] szerinti adásvételi szerződést alapján K-né dr. H.S. megvásárolta meg a t-i ingatlant jelzálogjoggal biztosított követelése beszámításával.
Összegzés
Az édesapa hirtelen halála három különböző foglalkozású családtag üzleti együttműködését kívánta a családi vállalkozás sorsának eldöntése kérdésében. Végül, a sikeresen működő vállalkozás kegyeleti és egyéb okokból, például a lojális munkavállalók további foglalkoztatása céljából történő működtetése mellett határoztak.
Azonban, az édesapa halála miatti továbbfolytatásra és az ezt követően kialakult válságos helyzet kezelésére senki sem volt felkészülve. A megoldást megnehezítette a jelentős nagyságrendű devizahitel problémája, a hirtelen haláleset miatt rendezetlen – az édesapa, mint ügyvezető és az üzleti partnerek közötti sokszor szóbeli – megállapodások valós tartalma megismerésének a hiánya. Csak az üzleti partnerek egyoldalú tájékoztatása állt rendelkezésre.
K-né dr. H. S. az anyagi fedezet megteremtését próbálta előmozdítani, látva azt, hogy erre később szükség lehet, erőn felül vállalt orvosként Magyarországon és külföldön is munkát. A két gyermek felhagyott korábbi munkájával és megpróbálta a családi vállalkozást működtetni.
A Kft. által felvett változó kamatozású devizahitel a család minden tagjának hátrányt okozott. A korábban nyereségesen működő családi vállalkozás megmentése érdekében tett sikertelen feldarabolási és újrakezdési kísérletek mind anyagilag, mind lelkileg megviselték az egész családot, valamennyi örököst.
A hosszú éveken át tartó küzdelem a Kft.-k, lényegében a megörökölt ingatlan vagyon megmentéséért, szinte felőrölte a családot. Sokszor tűnt úgy, hogy minden megy a maga útján, aztán mégis újra kezdődött a türelemjáték, ami éveken keresztül tartott anélkül, hogy bárki is biztos lehetett volna a sikeres végkifejletben.
Az FK Kft. BAR listára kerülése, a két újonnan alapított kft. likvid pénzeszköz hiánya, valamint az örökösök hátrányos hitelminősítése miatti hitelképtelenné válása, láncolatként érintette a társaság tagjait is. Végül, csak részben és nagy áldozatok árán sikerült megmenteni valamit t-i ingatlant a hitel felvétel előtti vagyonból.
A K-K Kft.-t működtető örökös kísérlete a miskolci üzemcsarnok és termelő gépek, berendezések megmentésére nem járt eredménnyel.
Bár az F-D Kft. is felszámolásra került, azonban a társaság ügyvezetője egy korábban alapított Bt.-n keresztül a társaság ingó és ingatlan vagyonát bérlet útján hasznosította. Így hasznosítani tudta az apai örökséget, a bt. elkülönülten tudott működni minden kft.-től, emiatt lehetősége volt a termelés újraindítására, felfuttatására, a korábbi piacok megtartására, újak felkutatására. A bt. profilváltással a bútorgyártásra helyezte át a fókuszát. Mindehhez, az K-né dr.H.S. jelentős anyagi háttere és segítsége is kellett, aki anyagi fedezettel és a jogi lehetőségek kiaknázásával élve megszerezte az eredeti problémát okozó banki követelést, továbbá azon követeléseket, amelyek megtartozásokat is megfizette, amelyeknek köszönhetően legalább a t-i üzemet és annak gépeit, berendezéseit meg tudta a család számára szerezni. Ez a vagyonelem azóta sikeresen működik, az újabb válsághullám ellenére is. Az üzem vonzáskörzetében lévő konkurens cégek vagy megszűntek, vagy a felfutó vállalkozástól vásárolnak. Ápolja és megtartotta az elhunyt édesapa régi üzleti partnereivel a személyes jó kapcsolatot. Fontos megemlíteni, hogy a Bt. képviselője amennyiben pályázati eljáráson kíván indulni, hitelt kíván felvenni, vagy lízing finanszírozással szeretne eszközöket beszerezni, mindenütt igazolnia kell, hogy azon társaságok, amelyekben tag, illetve ügyvezető volt (FK Kft., F-D Kft.) milyen módon kerültek felszámolás alá és hogyan szűntek meg.
Mindezek után érdemes azon elgondolkodni, hogy amennyiben a finanszírozó bank másképpen járt volna el és együttműködött volna az örökösökkel a megoldás érdekében, akkor mi lett volna az eljárás végkifejlete? Álláspontom szerint abban az esetben, ha a bankkal egy méltányos megállapodást tudtak volna kötni az örökösök, valós vagyoni helyzet alapján, mindkét fél számára kedvezőbb végkifejlet jöhetett volna létre.
[1] Kamarai jogtanácsos, felszámolóbiztos, felszámolási szakértő
[2] A mű a TKP2021-NKTA-51 számú projekt keretében, a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, a Tématerület Kiválósági Program 2021 pályázati program finanszírozásában valósult meg.
[3] Lásd ehhez: Dúl János: Családi vállalkozások magyar magánjogi adaptációs lehetőségei.
In: Szalma, József (szerk.) A Magyar Tudomány Napja a Délvidéken - 2018: éghajlatváltozás és biztonság
Újvidék, Szerbia: Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (2020), 229-240.
[4] A devizahitel kifejezést átfogóan használják. Jogi értelemben magában foglalja a hitelkeret rendelkezésre tartását, azaz a tényleges hitelszerződést és a pénzkölcsön rendelkezésre bocsátását, azaz a pénzkölcsönszerződést. Pénzügyi értelemben jelenthet a devizaalapú kölcsönt, amikor a kölcsön összege valamely devizában (pl. svájci frank, euro) van kifejezve, de a folyósítás és a törlesztés is forintban történik. Ennek a kockázata elsősorban abban rejlik, ha az érintett deviza árfolyama jelentősen megemelkedik, hiszen ekkor megnövekszik a kölcsön összege, változó kamatozású kölcsön esetén ez a hátrány hatványozottan jelentkezhet. Jelenthet devizahitelt is, amikor a folyósítás és törlesztés is devizában történik. Ilyenkor, ha forint elszámolású az adós, átváltási költséggel is számolnia kell.
[5] 2001. évi XCIII. törvény preambuluma
[6] Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány / Oeconomus elemzések/ A magyar devizahitel-válság története 2021. 02. 25.
[7] „2003 elején a hazai bankrendszer által nyújtott euró-, dollár- és svájcifrank-hitelek értéke kevéssel haladta meg az 1200 milliárd forintot. Szűk három év alatt (2005 végére, 2006 elejére) ez az érték megduplázódott, túllépve a 2500 milliárdos határt - olvasható a Raiffeisen Bank elemzésében. A növekedés 2007-ben sem állt meg, aminek eredményeként a vállalati szektor devizahitel-kitettsége már 2006-2007 folyamán elérte az 50 százalék körüli szintet, a teljes vállalati belföldi hitelállományhoz viszonyítva. A csúcsot 2008 második féléve jelentette, hozzávetőlegesen 4000 milliárd forinttal, ahol a devizahitelek részaránya meghaladta a 60 százalékot.”
[8] Csizmady Adrienne, Hegedűs József, Vonnák Diána: Lakásrezsim és a devizahitel-válság: intézményi és egyéni stratégiák. In: Szociológiai Szemle, 2019. 1. szám, 29.
[9] dr. Zana Gabriella, dr. Soós Eszter: A devizahitel-válság kialakulása és a válságra adott kormányzati válaszok. Jogi fórum, Budaörs, 2016. augusztus 08., 3-6
[10] Kolozsi Péter Pál – Banai Ádám-Vonnák Balázs: A Lakossági deviza-jelzáloghitelek kivezetése: időzítés és keretrendszer. In: Hitelintézeti Szemle, 14. évf. 3. szám, 2015. szeptember.
[11] A Kúria 2014. júniusában kihirdetett, a korábbi jogi viták és eltérő jogértelmezések tekintetében irányadó jogegységi határozata alapozta meg a forintosítást, egységes iránymutatást adva a deviza perekben történő eljáráshoz,
A kúria három alapvető elvet rögzített: 1. az árfolyamkockázat adósokra történő áthárítása nem tisztességtelen, de abban az esetben semmissé teheti a szerződést, ha ez az átlagos adós számára nem érthető árfolyamkockázat, 2. a kamatemelések során az arányosság, ténylegesség és a szimmetria elvét kell figyelembe venni, 3. az árfolyamrés díjként történő alkalmazása minden esetben és minden körülmények között tisztességtelen és semmis.
[12] „A magánszemélyek mellett több tízezer hazai vállalkozás létét is fenyegeti, hogy nem vagy csak igen nehezen tudják törleszteni devizaalapú kölcsöneiket. Nehéz helyzetüket nem csak a forint gyengülése okozza, hanem az is, hogy a válság miatt visszaesett a bevételük - így még nehezebben tudják fizetni a törlesztőrészleteket.”
https:// www.origo.hu/gazdasag/20100819-nem-csak-a-gyenge-forinttal-kuzdenek-a-devizahiteles-vallalkozok.html
[13] Egy akkori banki tanulmány szerint, devizahitel felvétele kizárólag a megfelelő deviza-árbevétellel rendelkező vállalkozások (vagyis exportőrök) számára ajánlható.
[14] Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer: tartalmazta azon jogi és természetes személyek nevét akik, vagy akik vállalkozása meghatározott időszakon túl fennálló hiteltartozással rendelkeztek.
[15] Központi Hitelinformációs Adatbázis
Az adatbázisba mindenkinek az adatai felkerülnek, akik valaha hitelt/kölcsönt vett fel. Rögzítésre kerül, hogy az adós teljesítette-e a tartozását, rendesen fizetett-e, vagy mulasztott, akár visszaélést követett el. A KHR-ben mind a „jó” adósok, mind a „rossz” adósok szerepelnek. Amennyiben negatív adatokkal felkerült valaki a BAR rendszerre, az nem kapott, vagy csak rendkívül kedvezőtlen feltételekkel kapott hitelt, vagy vehetett igénybe más fizetőképességet igénylő pénzügyi szolgáltatást. A lista lényege, hogy a bankok és pénzintézetek le tudjanak ellenőrizni minden igénylőt, amivel a hitelezési kockázatok jelentős mértékben lecsökkenhetnek, hiszen az adatbázisban való negatív szereplés a legtöbbször azonnali elutasítást jelent. https://hiteleslizing.hu/hitelszotar/bar-lista/
A hitelintézetek a hitelkérelmek elbírálása során minden hiteligénylőt leellenőriznek, ehhez lekérik a KHR-ben tárolt adatokat.
[16] Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány Oeconomus elemzések: A magyar devizahitel-válság története / oeconomus.hu
[17] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásáról szóló 1991. évi XLIX. (Cstv.) 31.§-a részletezi ezen kötelezettséget
[18] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásáról szóló 1991. évi XLIX. (Cstv.) 63/B. §. (1) bekezdése alapján egyszerűsített felszámolási eljárással két esetben szűnik meg a gazdasági társaság:Ha az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiányai miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan.
[19] „A Cstv. az adós vezető tisztségviselőjének adatközlési, tájékoztatási, iratátadási, együttműködési stb. kötelezettségét írja elő, amely kötelezettségek megszegése esetén a vezető tisztségviselőt az eljáró bíróság pénzbírsággal sújthatja.” Barta Judit: A német fizetésképtelenségi eljárás rendje és összevetése a magyar fizetésképtelenségi szabályozással. 2.2. A vezető tisztségviselő felelősségét érintő szabályok a felszámolási eljárásban. In: Barta Judit (szerk.): A fizetésképtelenség aktuális jogi problémái nemzetközi kitekintéssel. Patrocínium Kiadó, Budapest, 2018, 74.
[20] A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX tv. (Cstv.) 46.§ (5)-(7a) bekezdése alapján a hitelezők kötelesek hitelezői igényüket a közzétételtől számított 40 napon belül a felszámoló részére bejelenteni, követelésük 1 %-át , de minimum 5.000,- Ft-ot, maximum 200.000,- Ft-ot regisztrációs díjként, valamint követelésük 0,5 %-át , minimum 5.000,- Ft-ot, maximum 40.000,- Ft-ot költségátalányként megfizetni.
[21] A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. 6:193. § (1)-(3) bek. szerint: A jogosult a kötelezettel szembeni követelését másra ruházhatja át. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép. Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is.
[22] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. 49/D. § (3) bekezdése alapján biztosított követelésként kell nyilvántartásba venni a kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányuló (dologi kötelezettség) jog jogosultját, valamint azon követelésnek a jogosultját is, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig bejegyezték.
[23] A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. 57.§ (1) bek. b) pontja alapján: ha pedig a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. 5:118-5:122. §-a az irányadó
[24] A csődeljárásáról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLXI. tv. 41. § (1) bek.
[25] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. 57. §. (7) bekezdése alapján: A felszámoló által nyilvántartásba vett követelés engedményezése nem érinti a követelésnek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét.
[26] A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. 6:203 §. –a alapján: Ha a kötelezett és a jogosult megállapodik egy harmadik személlyel (e fejezet alkalmazásában: átvállaló) abban, hogy az a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló kötelezettségét átvállalja, a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti. Az átvállalót mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették.
A tartozásátvállalással a követelés biztosítékai megszűnnek. Fennmarad a biztosíték, ha annak kötelezettje a tartozásátvállaláshoz hozzájárul.
[27] Lásd még Kispál Beáta: A reorganizációs eljárások, a felszámolási eljárások hatékonysága és a kényszertörlési eljárások korszerűsítése. In: Barta Judit (szerk.): A fizetésképtelenség aktuális jogi problémái nemzetközi kitekintéssel. Patrocínium Kiadó, Budapest, 2018, 165.
[28] A Cstv. 49/A.§ (5) bekezdése alapján a második sikertelen pályázatot követően - a hitelezői választmány (ennek hiányában az annak létrehozására az 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők) egyetértésével - a felszámoló a pályázat harmadik megismétlése helyett a vagyontárgyat becsértéken az azt igénylő - a vagyontárgyra vonatkozóan zálogjoggal rendelkező - zálogjogosult hitelező részére jogosult értékesíteni, több igénylő esetén a Ptk. 5:118-5:122. §-ában meghatározott kielégítési sorrend irányadó. Ha a tulajdont szerző zálogjogosult a zálogjogosultak kielégítési sorrendjében első helyen áll (a továbbiakban: elsőhelyi zálogjogosult), a vételár megfizetése úgy történik, hogy a vevő a felszámoló által szolgáltatott adatok alapján - legkésőbb a szerződéskötést követő 15 napon belül - köteles megfizetni
Comments